Így nyáron sokszor szükségünk van valamire, amivel lehűthetjük magunkat, hogy kibírjuk a melegtől és párás levegőtől fülledt napokat. Az a jó hírünk, hogy van erre egy csodás fűszer, ami segít felfrissülni és átvészelni a kánikulát: ez a menta.

Mit kell tudni erről a növényről?

Amikor azt mondjuk, menta, akkor gyakorlatilag egy hadseregnyi különböző növényre gondolunk, hiszen az elve 18 alapfajtával rendelkező csoport tagjai előszeretettel kereszteződnek, úgyhogy több száz hibrid létrehozásában is aktívan részt vettek. Ami ezekben mégis közös, és amiért mentának hívjuk őket, az a mentol (pontosabban esszenciális mentol olaj) tartalmuk.

Mégis vannak ismertebb fajták és hibridek, amikkel gyakran találkozhatunk a kertekben és a konyhákban egyaránt.

Ilyen például a Fodormenta (Mentha spicata), amit a mentafajok eredetijének is tartanak. Ez egy kb. 50-75 cm magasra megnövő, szögletes szárakkal rendelkező növény, ami 5 cm-es, lándzsa alakú, fűrészes levelekkel tarkítja a konyhakertet. Virága általában fehér, bár néha világos lila vagy rózsaszín is lehet.

A mentol mellett karvont is tartalmaz, ami nagyon hasonlít a mentolhoz, de gyógyászati szempontból kevésbé hatásos. Gasztronómiai felhasználásra viszont kiváló ez a növény, mert kellemesen lágy, nem túlzóan csípős ízével kiválóan illik ételekbe, italokba.

Másik ismertebb növény a Borsmenta (Mentha piperita), ami már egy hibrid, méghozzá az előbb említett fodormenta és a vízi menta kereszteződéséből létrejött egyed. Az előbbinél magasabb, 60-90 cm-es növényről van itt szó, aminek lilás szára, és simább, hosszúkásabb levelei vannak, virágai pedig kékeslila színben pompáznak július és szeptember között.

Mivel ez a növény csak mentolt tartalmaz, ezért erősebb ízű, és orvosi szempontból hatásosabb, mint a fodormenta – éppen ezért gyakran találkozhatunk vele légfrissítőkben és különböző fertőtlenítő szerekben.

Bár ez a két menta a leginkább elterjedt, de érdemes még megismerkedni néhány hibriddel is, amik kiválóak különböző felhasználási területeken.

Kulináris felhasználásra például kiváló az Almamenta. Ez a 90 cm magas, halványzöld színű és kerek levelű növény nyár végén bontja ki fehér-halványrózsaszín virágait. Ízében hasonlít a fodormentára – kellemesen hűsítő -, de van egy édeskés, zöldalmára emlékeztető felhangja, ami zseniális partnerré teszi őt a konyhában.

Kerti segítőtársnak a Csombormenta (Mentha pulegium) a legjobb. Ezt a fajtát jellemzően vadon találhatjuk meg, de érdemes a saját kertünkbe is telepíteni belőle. Bár étkezési célra nem ajánlott, de alacsony, kb. 20 cm magas, bokros növekedése, és sötét, ovális, szőrös levelei miatt nagyon jó talajfedő növényként – emellett pedig a bolhákat is elriasztja házikedvenceink mellől. 

Honnan jött a menta?

Tartja magát egy tök jó mítosz, miszerint a növény úgy született, hogy Pluto, az alvilág istene (aki egyébként házas volt) beleszeretett Minthe-be (aki pedig nem a felesége). Erre Perszephoné (aki viszont a felesége volt) őrülten féltékeny lett, ezért növénnyé változtatta a csábítót. Pluto erre nagyjából olyan helyzetbe került, mint a Csipkerózsika tündérei – visszafordítani nem tudta a varázslatot, de enyhíteni tudott rajta: ezért legalább kellemes illattal és ízzel ajándékozta meg a Minthe-ről elkeresztelt növényt.

Bárhogy is történt, az biztos, hogy már az ókori Rómában (hol máshol?) is előszeretettel rágcsálták a lakomák után, mivel hamar rájöttek, hogy segíti az emésztést, ráadásul a lehelet is frissebb lesz tőle. Továbbá már azt is felfedezték, hogy a növény fertőtlenítő hatással is bír, ezért tejbe is áztattak belőle egy keveset, hogy ne romoljon meg olyan hamar. Palesztinában a menta nagy érték volt, ezért a kömény és az ánizs mellett adóként is elfogadták a néptől.

Gyógyászati hatásait először hivatalos közegben Hippokratész & Dioszkoridész említették, de a kínai, és az ayurevedikus orvoslás már a kezdetektől előszeretettel használta emésztéssegítőnek, illetve a megfázás és láz kezelésére.

De mik is ezek a hatások?

Mint említettük, a menta számos pozitív hatással bír a szervezetre, amiket főként a mentol tartalmának köszönhetünk – éppen ezért ilyen célra a legjobb a borsmenta alkalmazása, hiszen abban több található ebből az olajból.

Ahogy már említettük, segíti az emésztést, de nem csak a gyomrot nyugtatja, hanem mindenféle egyéb görcsöket is a szervezetben – így például menstruációs panaszok esetén is kiváló társ.

Antiszeptikus hatást is kifejt, így sebek kezelésére, érzéstelenítésére is használható – pangáscsökkentő ereje miatt pedig a megfázás tüneteit is enyhíti.

Arra azért figyeljünk, hogy allergizálhat, illetve hosszú távú, nagy dózisú orvosi használata már több kárt okozhat, mint pozitívumot, úgyhogy ezzel bánjunk óvatosan – de általános, „gasztronómiai mennyiségben” ártalmatlan.

De mégis mihez?

Gyakorlatilag nincs olyan nap, amikor ne találkoznánk mentával – benne van a fogkrémekben, rágógumikban, kedvenc koktéljainkban, és légfrissítőinkben is.

Ha mi is szeretnénk felhasználni valamihez, akkor több formájából is kiválaszthatjuk az éppen megfelelőt, hiszen olajként, szárítottan, illetve frissen is megtalálható a boltokban (és kertekben).

Az olaját leginkább gyógyászati célra, illetve kozmetikumokhoz, légfrissítőkhöz használják, míg a szárított és friss változatát találhatjuk meg leginkább ételekben, italokban.

Sokan tartanak attól, hogy a szárítás során éppen azt az üdeségét veszíti el a menta, amiért igazán szeretjük, de nem kell félni, mert csak édessége csökken egy kissé, és melegebb hatást kelt, de ez kifejezetten jól áll neki, és még így is ugyanolyan hűsítő marad, mint friss formájában.

A legtöbb ételbe – főleg, ha főzéssel készül -, például kifejezetten a szárított menta illik legjobban, de a sütemények, kekszek alkotói közt sem a friss leveleket találjuk. Ez utóbbit inkább italokba, koktélokba, vagy éppen díszítéshez a legjobb felhasználni.

Bár nálunk nem olyan elterjedt az ételekhez való felhasználása – a legtöbben csak teaként találkoznak vele-, de a világ többi országában sok tradicionális étel alkotóeleme a menta is. Az angolszász vidékeken például rendszeresen teszik édes, csokoládés sütikbe, de a bárány mellé is mentaszószt kínálnak. Emellett viszont jól megy csirke, disznó, vagy vadételek mellé is, mert míg a szárnyasnál a könnyedséget erősíti, addig a sertés és vadhúsok esetében éppen a tartalmasabb jelleget ellensúlyozza.

Mi mondjuk zöldségek mellé szeretjük a legjobban – azon belül is a zöldborsó & menta páros a kedvencünk -, de újburgonyát is gyakran összeforgatunk vele (a megszokott petrezselyem helyett), és paradicsomos-padlizsános ragukba is rendszeresen teszünk belőle.

A hideg ételeknek pedig gyakorlatilag szinte elengedhetetlen társa, így a pár hete mutatott sárgabarack krémlevesből sem maradhatott ki, de a jeges uborkaleves sem teljes menta nélkül.

Ha pedig a távolabbi konyhákat nézzük, akkor azt találjuk, hogy rengeteg ételüknek része egy kevés menta - kezdve az egyszerű sült zöldségektől, egészen a különféle chutneykig.
Az indiaiak tandoori bárányának (vagy csirkéjének) legjellemzőbb kísérője például az uborkából és joghurtból készülő raita, amit egy kevés mentával tesznek még frissebbé.
A görögöknél sem veszítjük el a menta-fonalat, hiszen az itt jellemző töltött szőlőlevelekben is gyakori vendég ez a fűszer, és a hazánkban még ismertebb tzatzikibe is sokszor kerül belőle (igen, a nálunk kapható keverékekben is van menta).
Sőt, bár az arab baharat nem tartalmaz mentát, de a törököknél ebben az ételben is megjelenik ez a fűszer.

Amit pedig mi nagyon tudunk ajánlani így nyár közepén, hogy készítsetek belőle chilivel, Tellycherry borssal és sóval egy jóféle rubot, dörzsöljetek be vele egy nagyobb sertés vagy marhahúst, és süssétek meg a szabad tűzön. Nem fogtok csalódni benne. ;)