Ezen is sokat matekoztunk: mi legyen az első? Egyszerű, vagy szofisztikált, magyaros vagy nemzetközi, fűszeres vagy semleges?  

Hogy végül ez lesz az első, az egy visszatérő vicces élményünknek köszönhető. Aktív fűszerészként időről időre belefutunk főzőversenyekbe vagy jótékonysági főzésekbe. Általában rákérdezünk, hogy mit mutassunk be a tudományunkból és van erre egy visszatérő ötlet: főzzünk lecsót. A lecsó nem bonyolult étel, valószínűleg épp ezért javasolták az elmúlt években négy helyszínen is, hogy főzzünk azt.  

Ez azért vidám, mert a lecsóba szerintünk csak só kell, úgyhogy ez nem egy fűszerhangsúlyos pálya.  De nem vagyunk reklamálós típusok, úgyhogy a csapatunk főzött már jópár versenylecsót, mindannyiszor fűszer nélkül. Mindig megvolt a szokásos recept: jó szalonna – többféle hagyma- hibátlan kolbász- érett paprika- ízes paradicsom- aztán só tojás, ha kell és kész.

Aztán amikor már nagyon untuk a dolgot, és azt is tudtuk, hogy kell egy első recept, akkor eszünkbe jutott valami, ami kicsit eltér a hagyományostól és végre tettünk a lecsóba egy kis fűszert.

A dupla lecsó, mint jelenség nem saját ötlet: Bodrogi Gyula évek óta kitartóan diktálja az arra járó újságíróknak, de az ő ötletét kicsit megszíneztük: fűszeres sült lecsós zöldségekkel színeztük meg a klasszikus lecsó alapot .

És akkor innen alább a recept:

Hozzávalók:

1 fej szép fokhagyma

1,5 kg vöröshagyma

2 csokor újhagyma

3 kg érett paradicsom

2 kg paprika

0,5 kg kápia paprika

Csípős zöldpaprika ízlés szerint.

3 g ajovan. és/vagy 4 g fekete hagymamag (nigella)

2 csipet füstölt fűszerpaprika

só, kis cukor ízlés szerint

2 kanál számotokra szimpatikus olaj

0,5 l házi paradicsomszósz, vagy 1 konzerv hámozott paradicsom

100 gramm apróra vágott szalonna

Egy nagyon szép szál házi kolbász

1 kg a környéken kapható legfinomabb kenyérből

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, majd a fokhagymát, ½ kg nagyra vágott vöröshagymával, 1 kg félbe vágott paradicsommal,  fél kg szintén félbe vágott paprikával illetve a kápia paprikával egy tepsiben kis sóval és a durvára őrölt ajovannal (és aki szereti: a fekete hagymamaggal is) 30-40 perc alatt lesütjük, amíg a zöldségek széle feketedni nem kezd. A sült zöldségeket turmixgépben a paradicsomszósszal alaposan ledaráljuk és a felhasználásig hűtőben tartjuk.

Ezután bográcsban vagy lábosban klasszikus lecsót készítünk a megmaradt alapanyagokból: kevés szalonna lepirítása után jöhet a durva szeletekre  vágott hagyma, majd a kolbász és amikor kiolvadt a zsír, a füstölt paprika. Amikor az ember először nagyot nyel az illattól, akkor mehet bele a felvágott paprika, aztán mikor kicsit megadja magát, jöhet rá a paradicsom a só és egy csipet cukor.  Ha van a nagymamától (vagy főleg ha van saját) házilag eltett paradicsomlé, akkor azt is belelöttyintjük, illetve aki csípősre akarja, ezen a ponton tegyen bele a képességeinek megfelelő erősségű és mennyiségű csípős paprikát vagy őrölt chilit. Ha nem elég szaftos akkor itt a sűrítés előtt adjunk hozzá egy kis vizet. Amikor már azt gondoljuk, hogy majdnem kész akkor elővesszük a turmixot a hűtőből, összekeverjük 5 egész tojással és a lecsóhoz öntve pár percig forraljuk.

Ha a tojások kiforrták magukat, készen is vagyunk.Tényleg dupla íze van!

A lényeg, hogy amikor elkészült, friss foszlós kenyérrel kínáljuk a lecsót, mert lecsóban szerintünk az egyik legjobb rész a szotty tunkolása. Anélkül nem is nagyon van értelme.

A szentendrei lecsófőző versenyen, ahol először kipróbáltuk végül egyedül indultunk és így persze nyertünk is. De azt tanácsoljuk, próbáljátok ki versenyen kívül is, mert nagyon megéri!