Megérkezett a szezon következő gyümölcse: a sárgabarack.

Na jó, igazából volt itt meggy is, de abból nem volt annyi, hogy befőzzük, ezért ennek a fűszeres eltevése idén kimarad. De helyette barackból olyanokat mutatunk, hogy mind a tíz ujjatokat megnyaljátok utána, ha elkészítitek. ;)

Sárgabarack lekvár

A készítés itt is ugyanúgy történt, mint ahogy minden lekvárnál szoktuk: a gyümölcsöt megtisztítottuk, kimagoztuk, majd egy nagy lábosba tettük, és alacsony tűzön, sűrűn kevergetve beforraltuk. A sűrű kevergetés itt azért is fontos, mert így még hosszú főzés esetén is megakadályozhatjuk, hogy megbarnuljon a lekvárunk. (Ezt az eper esetében például egy kicsit kevésbé sikerült abszolválni, szóval az azért lett egy fokkal sötétebb a tervezettnél).

Mi nem szoktuk meghámozni a barackot, mert éppen az adja meg a lekvár igazi zamatát, ha a savanykás, ízekben gazdag héja is belefő (és tényleg szétfő, néhány pillanat után már nem is látni, mi volt a héja, és mi a húsa).  

Cserébe viszont édesíteni szoktuk: a végén, amikor már elérte a kellő állagot, ízlés, illetve a gyümölcs édessége szerint adunk hozzá cukrot (vagy más alternatív édesítőt). És ekkor tesszük bele a fűszereket is, a kívánt mennyiségben, majd egy gyors forralás után steril üvegekbe töltjük és dunsztba tesszük őket.

És hogy mik lettek a sárgabarack fűszerei?

Rozmaring & citromhéj

Üde és nyárias variáció jegyében a választásunk ebben az esetben a rozmaring és a citromhéj párosára esett. Mindkét fűszernek van egy kesernyés-savanykás felhangja, ami szuperül tompítja a barack édességét, ráadásul a hőségben is jó hatással van a szervezetre.

Hogy intenzívebben kiadják az ízüket, a felhasználás előtt megtörtük őket mozsárban, és így kerültek a forrdogáló barackhoz, hogy aztán egy utolsó rottyanás után üvegekbe is tölthessük őket.

Ezt a lekvárt tudjuk elképzelni joghurthoz, vagy éppen egy nyári almás pite töltelékéhez keverve - természetes ízfokozóként. ;)

Kínai ötfűszer

A kínaiak nagyon tudtak valamit, amikor összeállították ötfűszer keveréküket, mert sós és édes ételekhez egyaránt telitalálat lett.

Tradicionálisan fahéjat, csillagánizst, szegfűszeget, édesköményt és szecsuáni borsot tartalmazó keverékről van szó, úgyhogy az ezzel készült lekvár nagyon különleges lett. A fahéj és a szegfűszeg melegséget, a csillagánizs és az édeskömény kicsi édeskés jelleget, míg a szecsuáni bors zseniálisan pikáns felhangot kölcsönöz neki.Eeez megint egy olyan téma, amit érthető okokból nem kéne egyébként folytatnunk

Mivel eleve őrölt formájú a keverék, ezért csak egyszerűen adtunk pár teáskanállal a lekvárhoz, átforraltuk, és már töltöttük is a fertőtlenített üvegekbe.

Mi ezt leginkább tisztán, kalácsra kenve fogjuk fogyasztani, hogy minél teljesebben kiélvezhessük ezt a fűszeres ízorgiát.

Forralt fehérbor

Mindig mondjuk, hogy a fűszerek ajánlott felhasználásától nyugodtan el lehet térni, mert nagyszerűen passzolnak azok más ételekhez is. Így szedtük elő a sárgabaracklekvárhoz mi is a forralt fehérbor keverékünket, ami a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, az alma, a gyömbér és a szerecsendió hatosfogatával hozza el a karácsonyi hangulatot a lekvárunkba.

Ehhez a lekvárhoz, mivel egész fűszerekről volt szó, először megtörtük őket mozsárban, majd egy fűszerőrlőn is átküldük, hogy ne maradjanak benne őrülten nagy fűszer darabok, és így tettük a főzésben lévő barackhoz. Mivel kemény fűszerekről van itt szó, ezért ez a művelet még így is kissé darabosabb állagot eredményez, amit mi szeretünk, de ha ezt elkerülnétek, akkor a megtörés helyett tegyétek teatojásba a keveréket, és azt lógasssátok a lekvárba - ebben az esetben viszont kicsit több ideig hagyjátok benne, hogy a barack teljesen átvegye az ízeket.

Ajánlás? Karácsonyi panettonéra kenve, vagy mézeskalácsot tunkolva bele – esetleg zserbóba a sima lekvár helyett. Jah, és természetesen bármelyik felhasználást is választjátok, ne feledjetek majd egy pohár forralt fehérbort is elkortyolgatni mellé. ;)

Levendula

Az utóbbi időben levendulalázban égtünk, és már alig vártuk, hogy a barackhoz is tehessünk ebből a csodás növényből, mert ha valamihez, hát ehhez a gyümölcshöz nagyon jól mennek a levendula virágos, bódító aromái.

Ehhez mozsárba szórtunk egy adagot a virágból, picit megtörtük, hogy jobban kibontakozzanak az aromái, és így adtuk a gőzölgő lekvárhoz, amit egy gyors forralás után már üvegekbe is töltöttünk.

Kihasználva a levendula áldásos hatását, ezt a lekvárt akkor fogjuk elnyalogatni, amikor egy-egy stresszes nap után hazatérünk, és szükségünk van valamilyen természetes nyugtatóra.

Ilyen variációkat alkottunk tehát idén a barackból – és persze az elmaradhatatlan befőttesüveg címkék is elkészültek, hogy nektek is legyen mivel feliratozni a lekvárokat.

Folytassátok így a fűszeres befőzést!